szolgalélek at its best

három napot voltam a dráván, és egyáltalán nem haltam meg, hiába mondta mindenki.

vagyis csak egy kicsit. ugyanis a fiúm, hozzám hasonlóan mindent versenyre vesz és kurvára tud mindent. azt is amit nem. így hét kenuból mindig az elsőnek kellett lenni, akkor is, ha mi csak ketten voltunk máshol meg három fiú. a kormányzást felesleges lassításnak érezte, így ha ő hátul húzott kettő izmosat balra, akkor én egyedül rakhattam vissza irányba hatból. amikor megunta, hogy nem vagyunk eléggé az élen miattam, akkor elvette az evezőm és a két lapáttal kajakozni kezdett.

két napot húztam le mellette, minkét éjszaka annyira fájtak a vállaim meg az alkarjaim, mint 2003-ban szarvason az aztékban. először voltam diszkóban és azt mondta a barátnőm egyetlen instrukcióként, hogy TEKERJEK. na én végigvarázsoltam az éjszakát a kezeimmel, másnap meg mozdítani nem tudtam őket.

harmadnapra a testvéremmel kerültem egy kenuba így kipróbáltam milyen kormányozni. érdekes dolog történt, lehet úgy kormányozni, hogy nem lassul le a kenu.

szuper dolog egyébként ez a vizitúra, idén ez volt a második, rendszeresíteni fogom.

őrtilosból indultunk, ami egyébként is óriási szerelem számomra. a dráva tele van kavicspadokkal kb barcsig, többször megálltunk strandolni. tiszta, hideg víz, tele rákocskákkal és kishalakkal, mindenhol kócsagok, gémek és kormoránok.

vízváron és őrtilosban nomád körülmények között kellett éjszakázni, de barcson és szentborbáson mosdó és zuhanyzó is volt. szentborbásra érkeztünkkor a helyi horvát hagyományőrzők dalcsokrát vette fel az MTVA. igen jó volt az is, Borbás Marcsit hiányoltam kicsit.